Bartha Botond-Zsolt beszámolója az Erdélyi Kárpát Egyesület – Szatmárnémeti által július 31. – augusztus 2. között megrendezett Tisza-túráról:

„Péntek déltől egészen estig folyamatosan érkeztünk a kempingbe: ki kisautóval, ki lakókocsival, ki pedig biciklivel. A nap végére 130 fős csapatunk gyűlt össze a Tisza partján. A társaság igazán színesre sikeredett, a legkisebb babáktól egészen a szépkorúakig minden korosztály képviseltette magát.

Szombat reggel busszal utaztunk Tiszabecsre, hogy népes csapatunk innen induljon neki a vízi kalandnak, és evezzen vissza a kempingünkig. A szabályok ismertetése és a kenuk kiosztása után 31 kenu szelte a Tiszát.

Útközben sokszor megálltunk fürödni, és több alkalommal 5-6 csónak is összekapcsolódott, hogy együtt pihenjünk, beszélgessünk, poénkodjunk vagy éppen daloljunk. Ennek ellenére ez a nap sokunk számára hosszabbnak tűnt a kelleténél: a kánikula alaposan megdolgoztatott bennünket. A végére már mindenki nagyon meresztette a nyakát, hogy mikor bukkan fel végre a pihenést ígérő sátortáborunk.
Végül 16 óra körül megérkeztünk, miután 25 kilométert hagytunk magunk mögött. A nap hátralévő részében a pihenésé, a beszélgetéseké és a játéké volt a főszerep. Ezeket csak rövid időre szakítottuk meg, amikor elfogyasztottuk a büfénél előre megrendelt, nagyon finom töltött káposztát.

Vasárnap már rövidebb táv várt ránk. A szatmárcsekei kempingből indultunk, és a vasárnapokhoz illő, meghitt csendben eveztünk Tivadar felé. Utunkat számos vízimadár és kíváncsi szitakötő kísérte, miközben igyekeztünk ezen a napon is többször megállni, hogy minél inkább kiélvezzük az utolsó napot és megéljük még egyszer a tiszai élményt.
Tivadarban a kenuk lecsutakolása után már jutott idő evésre, ivásra, fagyizásra és egy kis lustálkodásra is. Ezután busszal visszatértünk a kempingbe, hogy – nehéz szívvel –, összeszedjük a sátorfánkat.

Sajnos a nagy meleg rányomta a bélyegét a hétvégére. A 35 fok feletti hőmérséklet hamar kivette belőlünk az energiát, könnyebben fáradtunk, de nem hagytuk, hogy ez a kedvünket szegje. Kalapokkal és naptejjel felvértezve, néha összeszorított foggal, de eveztünk, és megcsináltuk.
Ezek azonban szerencsére csak a ritkább pillanatok voltak. A legtöbbször megfeledkeztünk a hőségről, és önfeledten nevettünk, lubickoltunk, beszélgettünk és játszottunk.

A túra és a kempingezés általános hangulatát idén is a vidámság és a közvetlenség hatotta át. Itt mindenki mindenkit jó ismerősként fogadott, természetes könnyedséggel születtek új ismeretségek, a régiek pedig tovább erősödtek. Talán éppen ez adja a Tisza túra egyik legnagyobb értékét: nemcsak együtt evezünk, hanem együtt töltünk időt, együtt nevetünk, együtt pihenünk, és közben újabb emlékeket gyűjtünk.

Ez volt a 16. Tisza túra, ami – ahogy az igazán jó hétvégék szoktak – sajnos túl hamar elrepült.”

Lejegyezte: Bartha Botond-Zsolt
Szervezte: Bartha Botond-Zsolt
Fotózta: sokan.