Kovács-Kuruc J. Szabolcs foglalta össze a hosszú hétvége kalandjait:

"Az eredeti terv szerint a Rijo Kempingben lett volna a csapat szállása, Gábor előszeretettel indította onnan a tátrai túráit, viszont a foglalási szándékunk kifejezése után közölték velünk, hogy ennyi személy számára nincs elegendő hely.

No sebaj kerestünk, egy másik szálláslehetőséget, a választásunk a Csorbai Autocamping Tatranska Strbara esett. Mint utólag kiderült remek választás volt, és a betervezett túrákhoz is sokkal közelebb helyezkedett el.

Egy család kivételével a csütörtöki nap folyamán érkeztünk meg a kempingbe. Hamar otthonossá tettük a helyet, stratégiailag a konyha, illetve a mosdók közelében ütöttünk sátrat.
Este tartottunk egy rövid tervismertetést, majd lassan mindenki nyugovóra tért, készülve a másnapi túrára.

Első túranap

A 2363 méteres Kapor-csúcs, illetve a kisbakancsosoknak a Kapor és Tengerszem ( Rysy) csúcsok közötti tengerszemek voltak az úti célok, a Poprádi-tó érintésével.

A Csorba településről induló fogaskerekű vonattal csaltuk a szintet, egészen a Csorba-tóig utaztunk. Onnan a csapat együtt ért fel a Poprádi-tóhoz. Itt elkészítettük az elmaradhatatlan csoportképet, sokat gondolva Gáborra, akinek kedvenc hegyei közé tartoztak a cifra tátrai sziklaképződmények.

A túra közben sokszor emlegettük nevét, mivel többször vezetett szatmári EKÉ-seket e hegycsoportba, egyes mostani és akkori résztvevőkből szép emlékeket előcsalva.

A Poprádi-tónál kettévált a csapat, a gyorsabb csoporttal elindultunk a Kapor-csúcs meghódítására. Meg kell jegyezni, hogy 3 gyerek is velünk tartott. Felemás ritmusban értünk ki a csúcsok alatti katlanba, ahol megcsodáltuk a kisebb- nagyobb tengerszemeket.

Az öt közül a legnagyobb az egész hegység egyik legnagyobb kiterjedésű tava. A tó partján elfogyasztottuk a magunkkal hozott elemózsiát, de sokat nem tudtunk időzni a feltámadó hideg szél miatt.

Új erőre kapva elindultunk a csúcstámadásra, a gerincig szerpentines, kemény emelkedő várt ránk. Kiérve a gerincre, fényképezkedés és a gyerekek bátorítása után már a karnyújtásira tűnő csúcsot céloztuk meg, de mint utólag kiderült, azért még a csúcsig komoly szintkülönbség kellett leküzdenünk.

És miért a Kapor? Mert sokan szeretjük a kapros palacsintást, töltött káposztát… Könnyen nem adta magát, egy szűkebb sziklagerinc után értünk ki a csúcsra, ahonnan a Magas-Tátra esszenciája, a szédítő mélységek, merész sziklaképződmények, tengerszemek, gyönyörűen látszottak.

A szokásos rögtönzött földrajzóra közben betájoltuk a főbb csúcsokat, a Rysyt, amelyről „csüngtek” a túrázók, őfelségét a Gerlachfalvi-csúcsot és másnapi túracélunkat, a Krivánt is, amely felhőbe burkolózva, magasztosan állt a távolban.

Közben a csapat másik része Boti vezetésével az előbb említett tengerszemig mászott fel, majd visszafelé egy erdei úton ért vissza a Csorba-tóhoz. 22 km, 1.300 szint a csúcstámadó csapatnak, 18 km és 900 méter szint a másik csapatnak -  remek teljesítmény.
Gratulálok a gyerekeknek, hogy ezt kisebb-nagyobb támogatással megcsinálták.

A csúcsfotók elkészülte után lefelé vettük az irányt és jól is tettük. A hegy nem játék, tapasztaltuk meg: nagyon rövid idő alatt hatalmas szél és eső támadt, így átfázva értünk le a vonathoz.

Második túranap

A második napra is két túra volt betervezve, egy nehezebb és egy könnyebb.

A könnyebb túra célja a Tarpataki vízesések voltak, ahova egy hosszabb vonatozás után (a vasútvonal végighalad a Magas-Tátra déli oldalán), Ótátrafüredről mászott fel a vízesésekhez a gyerekeket is magába foglaló csapat.

A túra nagy része esőben zajlott, a végén egy tátralomnici oldtimer autóparádé is belefért. Köszönjük Koncz Gézának, hogy levezényelte ezt a túrát.

A hosszabb túra célja az ikonikus Kriván-csúcs volt, a maga 2.495 méteres magasságával. Már a leparkolt autóinktól is szemerkélő esőben indultunk, amely a csúcs alatti katlanig kisebb-nagyobb intenzitással végig is kísért. Ott az eső elállt ugyan, viszont olyan ködben voltunk, hogy azt se láttuk hol a kiszemelt csúcs. Az első meredekebb sziklás résznél a csapat többsége visszafordult. Hárman, az időradar által beígért jobb idő reményében, elindultunk a csúcs felé, amelyet egy órányi kemény mászás után el is értünk.

A csúcson, a felhők között, sőt bent a felhőben megcsináltuk a csúcsfotókat, elfogyasztottuk a magunkkal hozott harapnivalót, és mivel fázni kezdtünk, elindultunk lefelé.

A csúcs alatt nem sokkal tartottunk, amikor 5 perc alatt elvonult a felhő és így gyönyörű kilátásban volt részünk. Csodálatos volt. De a Kriván az nem hiába arról híres, hogy általában felhőben fürdőzik, kegyes volt hozzánk egy negyed óra erejéig, aztán újra felhőbe burkolózott.

Visszatérve a kempingbe még egy nagy közös társas játékozás is belefért.

Vasárnap: hazautazás

A táborbontás után, ki egyenesen haza, ki városnézésre indult: Lőcse és a sátoraljaújhelyi Nemzeti összetartozás hídja, a Szlovák Paradicsom szurdokai (Spisske Tomasovce).

Egy nagyszerű, elnyújtott hétvégén vagyunk túl. Jó társaság, remek hangulat és pompás hegyek, szép helyek - ezek jellemezték ezt a néhány együtt töltött napot.
Köszönöm Gézának és Botinak a túravezetést, az aktív részvételt és hogy ilyen szép számban összegyűltünk.
Összesen 70 km, 4500 méter szintemelkedés a hétvége összteljesítménye.

Az „expedíciót” leszervezte Kovács Kuruc Andrea és Szabolcs. Túravezetők: Koncz Géza, Bartha Boti, Kovács Kuruc J. Szabolcs. Fényképek: közösen sokan."

(Fotók: szeke.ro)