Szatmárnémeti

Vannak napok a történelemben, amelyek nem múlnak el — KÉPGALÉRIA, VIDEÓK

2026.10.23 - 21:39
Időről-időre szükségünk van a megerősítésre, hogy mi egy kitartó, szabadságszerető, erős nemzet vagyunk — és 1956. október 23-a is egy ilyen nap volt.

Többprogramos rendezvénysorral emlékeztek az 1956–os magyarországi szabadságharc és forradalom 70. évfordulójára, a hosszú éveken át tartó megtorlások magyarországi és romániai áldozataira, valamint szatmári résztvevőire pénteken délután.

Facebook video.

A főhajtás a Református Gimnázium dísztermében kezdődött, ahol dr. Rácz János, a budapesti Veritas Történetkutató Intézet munkatársa a forradalom nemzetközi hatásaira és következményeire világított rá előadásában, amely a gimnázium diákjainak műsorával zárult.

Közben a megemlékezők már gyülekeztek a Kazinczy utca és a Kálvin tér sarkán, s miután csatlakoztak hozzájuk a refisek, valamint az előadáson részt vevők, a 300 fáklya világította felvonulás elindult a rendezvény fő helyszínére, az újközpontba. Végigvonultak a Kazinczy utcán, a Zsidó korzón, megkerülték a nagyparkot majd a Batthyány sétányon át érkezett meg az Antikommunista Ellenállás Emlékművéhez a közel 1000 fősre duzzadt sokadalom — hiszen útközben is sokan csatlakoztak hozzájuk, olyanok is, akik eredetileg csak egy fotó vagy kisvideó erejéig álltak meg a járdán.

Az emlékműnél 19:56–kor csendült fel a Himnusz, amelyet ökumenikus ima követett: ft. Fanea József római katolikus lelkész gondolataiban külön kiemelte azokat, akik vagy az utcai harcok, vagy a kegyetlen megtorlások során életüket vesztették, nem siklott el afelett sem, hogy a legnehezebb napokban a forradalmárok hiába várták a külföldi segítséget, de imádkozott azért is, hogy ne váljunk közömbössé mások szenvedései iránt.



Nt. Kiss József református lelkipásztor Lukács evangéliumában soraira építette megemlékező gondolatait, s az áldozatvállalás kapcsán kiemelte: a magyar történelem számos, elfojtott vagy levert szabadságharca ellenére sem szabad feladni a szabadságba vetett hitet.

Facebook video.

„Vannak napok a történelemben, amelyek nem múlnak el. Vannak pillanatok, amelyek hetven esztendő távolából is ugyanúgy megszólítanak bennünket. Úgy gondolom, mi magyarok, bárhol is létezzünk a világban a zsigereinkben hordozzuk a vágyat, hogy meghalljuk elődeink üzenetét, megértsük a történelmi eseményeket.” — fogalmazott ünnepi beszédében Kereskényi Gábor polgármester, az RMDSZ Szatmárnémeti szervezetének elnöke.
Mint rámutatott: időről-időre szükségünk van a megerősítésre, hogy mi egy kitartó, szabadságszerető, erős nemzet vagyunk — és 1956. október 23-a is egy ilyen nap volt. Az akkor utcára vonuló fiatalok, a pesti srácok, a munkások, az értelmiségiek és a hétköznapi emberek nem egyszerűen politikai változást követeltek, hanem  azt a jogot, hogy a nemzet szabadon lélegezhessen. 



„A forradalom reménye azonban nem állt meg Magyarország határainál. Eljutott Erdélybe és eljutott a mi vidékünkre, a Partiumba is. Eljutott azokhoz is akik csak a szívükben mertek reménykedni, hogy vannak eszközeink az elnyomók ellen. Köszönjük az ’56-osok bátorságát, a kitartását, és azt, hogy a félelem éveiben sem engedték kihunyni a szabadság reményének fényét.” — mondta, hangsúlyozva: Szatmárnémeti utcáin magyar és román szó több, mint száz éve találkozik, templomai, iskolái, középületei és régi házai nemzedékek sorsát őrzik. Mindezeket különböző nyelvű, kultúrájú és hagyományú emberek közös munkája formált olyanná, amilyennek ma ismerjük — s vigyázni erre az épített és kulturális örökségre mindannyiunk feladata. 



Ugyanakkor a magyar közösség számára a szabadság azt jelenti, hogy használhatjuk anyanyelvünket, megélhetjük nemzeti identitásunkat, működtethetjük magyar iskoláinkat és intézményeinket, ápolhatjuk kultúránkat és hagyományainkat, és érdemben beleszólhatunk a közös ügyeinkbe. 
„Hiszem, hogy a magyar közösség jövője azon is múlik: tudunk-e kapaszkodót adni gyermekeinknek, és át tudjuk-e adni nekik azt a hitet, hogy a magyarság megélése nem csupán örökölt emlék, hanem vállalható, szabad és méltóságteljes jövő.” — fogalmazott.

Az ünnepi gondolatokat a forradalom egyik legismertebb irodalmi emléke, Márai Sándor Mennyből az angyal című verse követte Kovács Nikolett színművésznő előadásában, a megemlékezés pedig egy jelképes koszorú elhelyezésével és a Szózat eléneklésével zárult.

Szabó Kinga Mária

(Fotók, videók: a szerző felvételei)