Több mint 500-an tekintették meg mindössze 10 nap alatt az Elmúlt jelen kolozsvári kiállítását a Tranzit Házban. Az egyik kolozsvári látogató a következőképpen nyilatkozott a kiállításról: „A hiánypótló szavunk nem fejezi ki eléggé, hogy mennyire fontos volt ennek a kiállításnak a létrejötte. Harminc éve becsuktunk egy ajtót magunk mögött, majd nekidőltünk, hogy ki ne nyílhasson újra, miközben a sebeinkről megpróbáltunk tudomást sem venni. Ez a kiállítás ajtót nyitott a múltra, és meglehet, hogy ezzel a fájdalmakra is, de ezáltal indulhat be a gyógyulásunk.”

Maga a szatmárnémeti helyszínválasztás is jelképes üzenettel bír, hiszen a brutalizmus építészeti stílusában készült épületek által közrefogott téren, az új központban zajlottak a forradalmi események is.

Az Elmúlt jelen kiállítás a romániai magyarok történetének három jelentős mozzanatát — a kommunizmust, az 1989-es forradalmat és az azt követő évet — dolgozza fel anélkül, hogy teljességre vagy egységes magyarázatokra törekedne. A hétköznapi, a történelmi eseményeket átélő ember tapasztalataira épít, és azokat fordítja le bejárható terekre és felületekre archív képek és a korszakokat feldolgozó kutatások dokumentációjának mozgósításával. A kommunizmus, a forradalom vagy a rendszerváltás időszaka nem a kontrasztos fekete-fehérként, az egyértelműen pozitív-negatív tapasztalatok váltakozásaként írható le, hanem megannyi árnyalatként, amelyek olykor traumatikusak voltak, máskor pozitív élményekhez és eredményekhez vezettek.

A kiállítás olyan kommunikációs forma, amelyet a kommunizmus ideje alatt intenzíven használtak a modernizációs törekvések, a fejlődés, a szervezettség elveinek dekoratív közzétételére. Az Elmúlt jelen kiállítás a dekorativitás, a monumentalitás helyett a reflexió tereit kívánja létrehozni: nem az egyértelmű és letisztult válaszok, hanem sokszor a megfelelően megfogalmazott kérdések felvetésére buzdít.

Bár a kiállítás időhorizontja lezárul 1990-ben, a közös történet nem. Számos olyan kérdés merül fel, amelyet egyénileg kell megválaszolnunk: mi történik azokkal a reményekkel, jövőképekkel, amelyek nem valósultak meg, de együtt élnek velünk? Mi az, amink már megvan, mi az, ami jár nekünk, mi az, amiért harcolni akarunk — és milyen árat vagyunk hajlandók fizetni érte?

A kiállítás tervezői: Blos-Jáni Melinda, Fodor János, Miklósi Dénes, Molnár Beáta.

A megnyitóra csütörtökön 17 órától kerül sor a szakszervezetek művelődési házában, a 25 Octombrie téren. A kiállítás ingyenesen látogatható szeptember 15-ig, és naponta 12 és 20 óra között tekinthető meg. A járványügyi szabályozások értelmében a kiállítást egy időben legtöbb 20 személy látogathatja, maszk viselése kötelező.

Az elmultjelen.ro oldalon felidézik az időszak legfontosabb történéseit, a weboldalon 186 esemény és több mint 1500 fénykép várja a látogatót folyamatosan bővül fotó- és videóanyagokkal. A kordokumentumok tárháza mellett az oldal interaktív, közösségi emlékezet felületeként is szolgál: a Tedd Hozzá menüpontban lehet anyagokat, korabeli fényképes vagy szöveges élményanyagot küldeni a szerkesztőknek.

A harmincéves közösségi emlékezet az Eurotrans Alapítvány szervezésében és megalkotásában, Magyarország kormányának támogatásával vált valóra.