Nem csak a meleg és a jelen öröme, de a nosztalgiáé is megszínesítette sokak arcát a színház előcsarnokában hétfőn kora este, hiszen a kiállított fényképeken „egykori” önmagukkal, barátaikkal néztek szembe és elevenítették fel az emlékeket; a korabeli tárgyakra, pólókra vagy épp újságokra pillantva jutott eszükbe egy–egy olyan PMN–es történet, amelyről azt hitték, már rég el is felejtették — a fiatal generáció pedig, akinek a modern technika a kisujjában van, csak nagyokat csodálkozott a második, harmadik, negyedik Partiumi Magyar Napok ma már megmosolyogtatóan egyszerű plakátjain.

A visszapillantás a színházteremben is folytatódott — a szervezők még intenzívebb időutazásra vitték a jelenlévőket, beleértve jelen sorok íróját is, hiszen a kisfilm kockái egyrészt egyen–egyenkén idézték vissza a 25 fesztivál mindig megújuló de mégis jól megszokott hangulatát, és villantották fel olyan rádiós – sajtós kollégák arcát egy pillanatra, akik ma már sajnos nincsenek közöttünk.

„Ez több mint százezer Szatmár megyei magyar nagyon szép negyed évszázada, hiszen nincs olyan család, amely a 25 év alatt valamelyik rendezvényen ne fordult volna meg.” — fogalmazott köszöntőjében Pataki Csaba, az RMDSZ megyei szervezetének és a megyei tanács elnöke, s egyben a PMN egyik „alapítótagja”. 
Mint mondta, amikor anno Bódi Attila szatmárnémeti vállalkozó fejében megszületett a Partiumi Magyar Napok ötlete — nem mellesleg az első magyar napoké egész Erdélyben —, amely mellé azonnal odaállt dr. Szőcs Péter Levente és az Identitas Alapítvány, Varga Attila, Stier Péter és még sokan mások, nem is gondolták volna, hogy egy ekkora kaliberű, regionális fesztivállá nő majd az évek során.

Hangsúlyozottan mondott köszönetet annak a több mint húsz civil szervezetnek, amelyekkel elindultak 25 évvel ezelőtt, és amelyek a PMN mellett maradtak végig s mint nyomatékosította: a legnagyobb segítség még mindig a Szatmár megyei vállalkozók részéről érkezik, akik nélkül talán nem is lenne PMN.
„Abban bízom, hogy lesz 250 éves kiállítása is a Partiumi Magyar Napoknak és lesz legkevesebb ugyanennyi magyar Szatmár megyében, mint most, akik élvezik majd akkor is a programokat.”

Rágyanszki György nemzetiségi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár a partiumi magyarság életerejét és rendíthetetlen kultúraszeretetét emelte ki köszöntőjében, akárcsak Vincze Lóránt, az RMDSZ EP–képviselője. Mint mondta, az elmúlt 25 év alatt sokat változott a város, a PMN pedig ennek a fejlődő közösségnek az egyik fontos találkozási pontjává vált. „Ez elsősorban a család és a közösség ünnepe — nem csak egy hétnyi koncert, színház, gyermekprogram és jó szatmári ételek, hanem egy találkozási pont. Itt összefut a barátaival, ide elhozza a gyerekét és talán majd egyszer a unokáját is — és van ebben valami nagyon szatmári.” 

A hivatalos megnyitót követően megkezdődtek a Partiumi Színházi Esték is, Gogol klasszikusának újragondolt változatával.  A Beregszászi Színház és a Budapesti Nemzeti Színház előadása új köntösbe bújtatta A revizort — igaz, csak a helyszínt és a körülményeket hozták közelebb napjainkhoz, hiszen a jellemek és az általuk teremtett helyzetek örök érvényűek. Az egyén és az általa teremtett társadalom működési mechanizmusai szinte változatlanok, mióta világ a világ, a képmutatás, a kapzsiság, a ravaszság pedig állandó kísérői az emberi társadalomnak, megrontói a harmónia, a rend után vágyakozó keveseknek — s emiatt vagy teljesen kétségbe esik az ember, vagy jót nevet.

Szabó Kinga Mária

(Fotók: a szerző felvételei)