Az aradi vértanúkra emlékeztek október hatodikán a Hám János Római Katolikus Líceum diákjai, szüleik és a pedagógusok is.

Az iskola udvarán megtartott megemlékezés első momentumaként leleplezték az iskola földszinti folyosójának falára helyezett II., Rákóczi Ferenc emléktáblát, az erdélyi fejedelem születésének 350. évfordulója apropóján. Ezt a Rákóczi Szövetség Iskolai Szervezetének kezdeményezésére Ballai László készítette és II. Rákóczi Ferenc közismert portréját idézi meg, Mányoki Ádám 1712-ben készült festménye alapján.

A faragás alján a Nagyságos Fejedelem örök érvényű jelmondata olvasható: Cum Deo Pro Patria et Libertate. – Istennel a hazáért és a szabadságért.

Ezt követően Józsa Nándor-Lóránd történelemtanár szólt a diákokhoz és résztvevőkhöz, kifejtve: az erdélyi magyarság Golgotája az 1848-49-es forradalom és szabadságharc mártírjainak Golgotája, az aradi vesztőhely.

A folytatásban a Hám János Líceum diákjai egy általuk írt műsorral emlékeztek a 13 aradi vértanúra: Kotz Dóra, Kovács Viktória Jázmin, Makó Viktória, Virág Leila, Csorvási Panka, valamint Kozán Dávid.
Kaszta Jázmin Georg Friedrich Handel – Johan Halvorsen: Passacaglia című zongoradarabját adta elő, Presser Gábor és Zorán Szabadság című dalát énekelte Jakab Ádám, hangszeren kísérte: Csatári Erik és Kaszta Jázmin zongorán, illetve Sánta Róbert basszusgitáron. Felkészítő tanárok: Heinrich Andrea és Réti-Fazekas Annamária, valamint Hadházi Éva zenetanárnő.

Csatári Erik és Sztankovics Imre rövid színdarabbal készültek, egy bőrönd formájában megtestesített időkapszula felnyitásával idézték meg milyenek lehettek a 177 évvel ezelőtt mártír-tábornokok utolsó napjai a börtönben.

Az előadásban részt vevő diákok mind a magyar szabadság eszméjét fejtegették, majd így szólt közös kiáltványuk:
„Szabadon akarunk beszélni, írni, olvasni, álmodni, étkezni, kávézni, tisztálkodni, érezni, álmodni, marasztalni és elmarasztalni. Tehát: szabadon élni akarunk. Szabadon és magyarul! Szabadon, magyarul – és ez fontos – itthon, magyar földön, mert azt nem tudhatjuk, hogy másnak e táj mit jelent, de nekünk hazánk e lángoktól ölelt kis, szabad ország.”

Princz Csaba
(A szerző felvételei)