Az idősek világnapja alkalmat ad arra, hogy kifejezzük hálánkat és tiszteletünket azok iránt, akik munkájukkal és elkötelezettségükkel  hozzájárultak a város és annak mai közössége felépítéséhez, kialakításához. 
E gondolat jegyében Szatmárnémeti önkormányzata minden évben egy vidám hangulatú rendezvény keretében köszönti a szociális igazgatóság idősek napköziotthonának kedvezményezettjeit abban az épületben, amely anno bálok és táncos teadélutánok helyszínéül szolgált: az Iparosotthon dísztermében.

„Nagy öröm számomra, hogy ma itt lehetek és idén is együtt ünnepelhetjük az idősek világnapját. Különleges helyen találkozunk: az Iparosotthon nemcsak egy gyönyörű épület, hanem egy olyan hely is, amelyhez sokuknak  személyes emlékei, történetei kapcsolódnak. Talán ezért is különösen jó itt együtt lenni ezen a napon..” — köszöntötte a szép számban egybegyűlteket Kereskényi Gábor polgármester. 

Kiemelve ugyanakkor azt is: mindazt, amit az idős(ebb) generációk reánk hagynak, sokkal több mint amit kézzel meg lehet építeni, hiszen „reánk hagyják a tapasztalataikat, a történeteiket, azokat az értékeket, amelyeket egy egész élet munkájával szereztek meg. Megtanították nekünk, hogy mit jelent dolgozni, felelősséget vállalni, türelmesnek lenni, és akkor is továbbmenni, amikor nem könnyű a folytatás. Olyan értékek ezek, amelyekre ma is nagy szükségünk van.”

A polgármesteri gondolatokat — a Szatmárra jellemző kétnyelvűség jegyében —  Marusia Ciabrun Maradt egy cseppnyi lélek bennem, és Gellért Ágnes Nyugdíjas életünk című verse követte, majd húsz fiatal (Kariklea David tanítványai) ragadta magával a tekinteteket.

Kortalan, időtlen, örökzöld 

Bárhogy is fordítjuk az Inedit Divatház Atemporal összeállítását, voltaképp ugyanazt jelenti: a jól megtervezett ruhadarabok nem életkorfüggőek, ugyanúgy viselheti egy huszonéves, mint egy többször–huszonéves, mint ahogy a jólöltözöttség igénye sem korfüggő.

Ezt az igényt szolgálja ki hosszú évtizedek óta az Inedit, amelynek alapítója–vezetője Sorina Tulan felidézte azt a moldvai kislányt, aki legszívesebben rajzolással, babái öltöztetésével töltötte az idejét, majd a jászvásári egyetemen végzett textilmérnökként Szatmárnémetibe jött, a Mondialaba. Abba a készruhagyárba, amelynek neve Romániában és külföldön is egyet jelentett a minőséggel mind az anyagok, mind a tervezés terén, s az ott tanultakat vitte tovább, amikor megalapította saját divatházát, amelynek mindig volt és van is saját dizájnere.

A Sorina Tulan és Popa Zsolt divattervező koordinálta bemutató még vidámabbá tette  a hangulatot a kreációkkal és az azokat viselő fiatalokkal.

A rendezvényről természetesen nem hiányzott a torta sem, majd sok jókedvvel és még több tánccal folytatódott az ünneplés.

Szabó Kinga Mária

(Fotók: a szerző és Kőrösi Zsolt felvételei)