A torony nélküli, de most már újra nagyharanggal is büszkélkedő dabolci református templomban gyűltek össze azok, akik id. Fodor Lajos egykori halmi lelkipásztor megfogalmazásában „a lelkipásztor munkatársai, segítői, együtt hordozzák a munka terhét s példaképei a nyájnak” — azaz a presbiterek, lelkipásztorok és gyülekezeti tagok vasárnap délután, a világiasan fogalmazva nagykorúvá érett Ugocsai Presbitertalálkozón. Tizennyolc évvel ezelőtt a néhai Ugocsa öt gyülekezetének lelkipásztorai — Simon Attila, Kovács József, Somfalvi Edit, Szilágyi István-Róbert és id. Fodor Lajos — „gondoltak egy nagyot”, s ötletük nyomán megalakult az Ugocsai Presbiteri Szövetség, melynek tagjai minden év késő őszén találkoznak, hogy ápolják az összetartozást és egymásrautaltságot, s a mindig más gyülekezetben sorra kerülő, közös ima után a gondokat, problémákat együtt vitassák meg, együtt keressenek megoldásokat, és erősítsék egymást. S bár az elmúlt közel két évtized során több gyülekezetben is volt lelkipásztorcsere, az újonnan érkezett lelkipásztorok is mindig szívükön viselték és viselik ezt a találkozót.

„Egyre többet és egyre többször beszélnek mostanság a családról, annak fontosságáról, ugyanakkor nem a legpozitívabban mutatják be magát a családot — és lehet, hogy ez így jó is, mert felráz, elgondolkodtat, milyen is és milyennek is kellene lennie a saját családunknak, s rávezet arra, hogyan is kellene saját portánkon seperni” — fogalmazott nt. Farkas Zsolt, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület közigazgatási ügyosztályának előadó tanácsosa, aki ünnepi igehirdetését Mózes első könyvének, a testvérei által eladott József történetének soraira építette. Mint hangsúlyozta, a Sátán mindig alattomosan támad, nem ijesztget, de kínál, csábít, mi pedig megfeledkezünk arról, mit is jelent igazából a család: „a legkisebb közösség, amely összetartja gyülekezeteinket, a nemzetet, a világot, mint sejt a testet. A család, különösen a lelkipásztor, a presbiter családja, tiszta, erős kell hogy legyen — de sajnos nem így működnek a családok, a gyakorlatban sok a konfliktus, a vita, az indulatok. Isten igéje tökéletes útmutatás: nem idealizál, de jó irányba vezet, és nem a sötétségbe érkezünk. Jákób családja, annak minden tagja 'megérne egy misét', kezdve magával Jákóbbal, a csalóval — a semmiért (egy tál lencséért) mindent kicsal testvérétől, Ézsautól, aztán folytatja a csalást idős, beteg apjával, aki azt hiszi, elsőszülöttére, Ézsaura adja áldását. Szép kis család, mondhatjuk, hát még ami ezután következik: a feleségek, Ráhel, Lea és a szolgálók, akiket ágyasnak adnak Jákóbnak, aztán a gyermekek, akik felnőve, hogy megszabaduljanak apjuk kedvencétől, féltestvérüktől, Józseftől, a sivatagba viszik, irigységből eladják rabszolgának — szép kis család. És persze József sem 'szentfazék', hiszen hallgatózni megy a testvérei után a sivatagba — és mégis, Isten ezzel a családdal alapítja meg népének fundamentumát. Talán nem látja, milyenek, mennyire bűnnel fertőzöttek? Dehogynem! De látja azt is: ezek az emberek minden bűnösségük mellett nem akarják elengedni Isten kezét. Egyedül Isten az, aki kiutat tud mutatni — és az erre az Istenre tekintő Jákób pátriárka lesz; József nagy rangra emelkedik, testvérei pedig félve mennek hozzá segítséget kérni, miközben kimondják: bosszút fog állni rajtuk a sok rossz miatt. És milyen nehéz kimondani ezt: rosszat akartam neked. Bűnbánatot tartanak, és bár József mindenért bosszút állhatna, sír, és azt mondja: ti rosszat gondoltatok ellenem, de Isten jóra gondolta azt fordítani. Tökéletlenek vagyunk. A lelkipásztor, a presbiter is. Nagyon sokszor beleesünk a Sátán csapdájába, de soha nem szabad azt mondani: nem vagyok méltó Istenhez. Az Úr kezét a legnehezebb pillanatban sem kell, nem szabad elengedni. Isten nem ment fel, hanem bűneinkkel együtt utat mutat, Jézus pedig azt mondja: én vagyok az út — és ezen az úton az áldásba lehet elérkezni; áldottnak lenni férjként, feleségként, papként, presbiterként, gyülekezeti tagként” — fogalmazott.

Elkészült az öt gyülekezet bemutatófüzete

A prédikációt követően házigazdaként Szilágyi István Róbert dabolci lelkipásztor örömmel köszöntötte a 18. Ugocsai Presbitertalálkozón résztvevőket, annál is inkább, mivel tavaly a járvány miatt elmaradt a találkozó. „Idén a magyar kormány támogatásával jött létre, és szintén annak köszönhetően elkészült az a mind az öt gyülekezetet (történetével, fényképekkel) bemutató füzet is, amelynek szükségessége több alkalommal is megfogalmazódott már” — mondta. Üdvözlő gondolatait követően egyperces néma csenddel adóztak Kádas Ferenc halmi presbiter, a presbiteri szövetség elnöke, valamint Bányai Levente dabolci presbiter emlékének, majd Kiss József lelkipásztor, egyházmegyei főjegyző tolmácsolta Király Lajos esperes gondolatait, gratulálva a találkozóhoz, és Pál apostol efézusbeliekhez írt levelének soraival köszöntve őket. „'Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek, Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga a Jézus Krisztus, A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; A kiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.' Nagyon jó látni, hogy van Ugocsában, a gyülekezetekben áldott belső építkezés, mint ahogy külső építkezések is szép számmal zajlanak ezekben a gyülekezetekben. Példaértékű ez a kicsiny szövetség, annál is inkább, mert a szolgálatvállalás komoly dolog, s jó látni, hogy komolyan is veszik a presbiterek” — fogalmazott. Emlékeztetve arra is: október 6. és október 23. az áldozathozatal és az áldozatvállalás ünnepe-megemlékezése, a népért, nemzetért való szolgálaté. „Mindig lesz magyar, mindig lesz egy presbiter, aki egyházáért, nemzetéért áldozatot tud és fog hozni, szolgálatot fog vállalni” — mondta, hangsúlyozva azt is: a Szatmári Református Egyházmegye büszke az Ugocsai Presbiteri Szövetségre, büszke az Ugocsára.

Nem hitre, hanem hitben nevelni

„Mindig öröm jönni, mindig hazajövünk Ugocsába, hiába telt el már öt év távozásunk óta” — fogalmazott az igei köszöntőt követően nt. Varga Botond Endre, aki 2014–2016 között a túrterebesi egyházközségben szolgált, s most Presbiter és család címmel tartott érdekes előadást az egybegyűlteknek. Mint kifejtette, bár mindenki másképp mondja el, ki is tartozik bele az ő kisebb vagy nagyobb családjába, egyre nehezebben kerül kimondásra, hogy a család egy férfi és egy nő szövetsége — olyan érték, amely a mai világban egyre veszélyeztetettebb cserépedényben van. A család komplex fogalom, mint ahogy az is komplex dolog, hogy hol kezdődik és hol ér véget egy házasság, hiszen sokkal hamarabb kezdődik az oltárnál, és sokkal tovább tart a temetőnél, s mindenki életében vannak olyan családtagok is, akikkel nincs vérségi kapcsolat ugyan, de a lelki kapcsolat erős. „Az egységben, egyetértésben való élethez mindig szükség van az isteni egységre és akaratra. Milyen legyen a presbiter házastársa? Van-e feladata, és milyen? Persze, hogy van, s mindig tudják a presbiternék a maguk szolgálatát, kötelességét. És milyen a lelkipásztorgyermek? Vagy milyen legyen? Elvárások bőven vannak, otthonról, a gyülekezet részéről, a közösségből, a kortársaktól — sokszor túlzottak ezek az elvárások, és lelkileg olyan terheket tesznek a lelkipásztorgyermek vállára, amibe esetleg belenyomorodhat, eltávolodhat az egyháztól” — fejtette ki, nyomatékosítva: nem hitre, hanem hitben kell nevelni.
Az Ugocsai Presbitertalálkozó ötletgazdája, id. Fodor Lajos nyugalmazott halmi lelkipásztor köszöntőjében a nagy családot, a gyülekezetet helyezte előtérbe — hiszen egy nagy családban rengeteg minden szokott történni, de bocsánatot is kell tudni kérni, s a nehéz kérdésekben mindig a Szentírás adja meg a választ. „Mindenki Istenre kell figyeljen, arra az Istenre, aki megszentelt bennünket — meglátszik a presbiter életén, hogy ő Isten szolgája. Jóleső, hogy tovább tart, amit 18 évvel ezelőtt közösen elkezdtünk. Hiszem, hogy ez a közösség itt, az Ugocsában kitart, 'ha elfogyatkozik testem és szívem'” — fogalmazott.

Üdvözlő gondolataiban Illés Jenő, a Szatmári Református Egyházmegye Presbiteri Szövetségének elnöke nem csak az egybegyűlteket köszöntötte, Isten gazdag áldását kívánva a jelenlévők, Szilágyi István Róbert lelkipásztor és mindenki munkájára, hanem (mivel mandátuma vége felé tart) hangsúlyosan megköszönte a lelkipásztoroknak, akik az évek során presbitereiket elhozták, elküldték ezekre a találkozókra. Az ünnepség zárásaként a presbiteri szövetség elnökének egyöntetűen Marozsán Andreát választották az elhunyt Kádas Ferenc helyébe, majd a találkozó hagyományosan, de a járványhelyzet miatt a megszokottól eltérő formájú, jó hangulatú szeretetvendégséggel zárult.

Szabó Kinga Mária