Vasárnap délelőtt Kovács József szatmárhegyi lelkipásztor a Bibliaolvasó kalauz szerinti napi ige alapján prédikált: „Az Úr igéje pedig egyre szélesebb körben terjedt.” (ApCsel 12, 24) Reménykeltő ez a mondat, de ha visszahelyezzük a kontextusába, akkor láthatjuk, hogy mindez a keresztyénüldözés kezdetén volt, amikor nem nézték jó szemmel a krisztusi magatartás népszerűségét. A lelkipásztor ahhoz a növényhez hasonlította ezt az állapotot, mely a sziklacsúcson, nem éppen jó minőségű talajból is növekszik. Ilyen a fenyő népe Erdély lakossága. A megpróbáltatások ellenére Isten segítségével megvagyunk és megmaradunk. A mában sem könnyű a hit megélése, hiszen ma is a keresztyénség a legüldözöttebb vallás. A modern, szabadelvű korszellem is ellene támad. Jézus elmondta tanítványainak: gyűlöletesek lesztek miattam. Ha szolgálatot merünk vállalni Krisztusért, nem biztos, hogy megköszönik. Mindennek ellenére ha nem a számbeli növekedésre, hanem a minőségi krisztuskatonaságra nézünk, Krisztus népe növekszik — buzdított az igehirdető.

Érdekes és egyedi szokás az Szatmárhegyen, hogy a lányok kétrendbeli ruhával készülnek a konfirmációra. A hitvallástétel napján pirosban, az első úrvacsora vételekor, azaz egy hétre rá, pünkösd ünnepén pedig fehérben jelennek meg. A piros ruha a magyar időket idézi. A népviseletből az idő elteltével piros alapon pettyes ruha, aztán tiszta piros lett, ami még mindig a nemzeti hovatartozást, valamint a lángoló lelkesedést szimbolizálja. Kovács József lelkipásztor mellett édesapja, Kovács Ferenc nyugalmazott lelkész is jelen volt a konfirmáláson, Isten áldását tolmácsolva az ifjakra.

SZFÚ