November közepén veszettség vírusát mutatta ki a román állategészségügyi szolgálat egy kutyában a magyar határtól alig több mint 10 kilométerre fekvő, Szatmár megyei Egri településen — olvasható a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) honlapján közzétett legfrissebb tájékoztatásban. A hatósági ismertetés ugyanakkor emlékeztet arra is: bár idén ez a negyedik diagnosztizált veszettségi eset Romániában, de most először regisztráltak megbetegedést ennyire közel a magyar határhoz.

Romániában az elmúlt években végzett rókaimmunizációs programnak köszönhetően a veszettség egyre inkább visszaszorul, de az ország különböző részein szórványosan még előfordul, tavaly négy esetben és idén idáig szintén négy esetben állapították meg a betegséget — Szatmár megyében (a mostani esetet megelőzően) utoljára 2019 februárjában találtak veszett állatot, akkor egy rókában mutatták ki a vírust.
Magyarországon 2017 óta nem azonosítottak veszett állatot, a mostani Szatmár megyei eset arra utal, hogy a kedvező járványügyi helyzet ellenére még mindig jelen van a régióban a veszettség. Tekintve, hogy a vírus Románián kívül Ukrajnában is előfordul, fennáll a betegség újbóli megjelenésének kockázata hazánkban is — hívják fel a figyelmet a magyarországi szakemberek, hangsúlyozva: a veszettség behurcolása történhet természetes úton, a vadállomány mozgása, érintkezése révén vagy pedig emberi tevékenységgel, a betegséget hordozó kutyák és macskák illegális behozatalával, s ennek okán a védekezést mind a háziállatok esetében, mind pedig a rókaállományban folytatni kell. 

Az ügy kapcsán megkerestük Balogh Sándor erdészmérnököt, a Szatmári Erdők Egyesület vezetőjét, aki kifejtette: a veszettséget — ami az egyik legrégebben ismert és legveszélyesebb fertőző betegség, amit a veszett állat harapás útján akár az embernek is átadhat — gyakorlatilag bármely állat terjesztheti, de Európában, akárcsak a Kárpát-medencében, fő hordozója a vörös róka. „Romániában — de nem csak — évente kétszer, tavasszal és ősszel zajlik a rókaállomány veszettség elleni oltása, s a mostani őszit is megejtettük már — a gyakorlatban ez úgy zajlik, hogy a rókavárakba teszünk oltóanyagos kis 'csokikat', amiket aztán a rókák megesznek, illetve megadjuk a rókavárak koordinátáit, s ezek környékén repülőgépről is szórják az oltóanyagot. Az egri kutya, amiről a Nébih beszámol, meglehet, hogy összeverekedett egy veszett rókával, de az is könnyen előfordulhat, hogy megnyalt valami olyat, amire például rácseppent a veszett róka nyála — a veszettség nagyon könnyen terjed és nagyon fertőző, udvarra bejuthat például madártollon keresztül is. De találtunk már súlyos állapotban lévő őzet is (aztán persze kiderült a veszettsége): a rókanyál rákerült a fűszálakra, az őz megette, és vége volt” — magyarázza. Hangsúlyozza ugyanakkor azt is, hogy a kutyákat (és macskákat is) bizony be kell oltani veszettség ellen, s ez a feladat a gazdájukra hárul. „Veszettség elleni oltáskampányt is szoktunk szervezni, főleg vidéken, de sok tulajdonos nem szívesen áldozza rá azt az egyébként nem túl nagy összeget, mert spórolnak, mások pedig azzal hárítják: ugyan hol kerülhet kapcsolatba az én kutyám bármiféle veszett állattal? Pedig a baj nagyon könnyen megtörténik, és a fertőzés az állat elpusztulásához vezet; a veszettség egy gyógyíthatatlan betegség” — mondja.

Szabó Kinga Mária