Az egyik legelismertebb kulturális személyiség volt Fényi István, akinek a nevét nemcsak tanítványai emlegetik tisztelettel, hanem szülőfalujának tagjai is, hiszen a kaplonyi általános iskola is az ő nevét viseli.
Életrajzi adatok: Fényi István Kaplonyban született 1919. január 10-én. Diákéveiben a csíkszeredai főgimnázium növendékeként szerepelt három diáktársával a Lantos diákévek című kis versantológiában (1939). Verseit közölte A Hírnök, a Termés és a Március is. A kolozsvári egyetem bölcsészkarán magyar-francia szakos tanári oklevelet szerzett; frontszolgálat és hadifogság után 1946-tól nyugdíjazásáig Nagykárolyban magyar irodalmat tanított, emellett az Utunk és az Igaz Szó munkatársa. Meglehetős késéssel megjelent első kötete (Tavaszi szőlővessző, 1966) „a szépség rezervátumá”-nak igézetében fogant, s a természet érzelemgazdag, áhítatos tisztelete a költői kismívesség veszélyével járt együtt. További verskötetében (A világ benépesítése, Kolozsvár, 1971) a bukolikus költészettől egy oldottabb lírai kifejezésmódhoz jutott el, felismerte a gondolati költészet lehetőségeit is. Terjedelmesebb, igényes emlékező költeményei (Kantáta egy nemzedékről, Cimbalom utca) ennek a megújulásnak a bizonyítékai.
Fordításában jelentek meg egy-egy kötetben román balladák (1960), Otilia Cazimir gyermekversei (1964), román népdalok (1966); poémafordítással szerepelt Mihai Eminescu meseverseinek magyar nyelvű antológiájában (Mesék, 1972).