Bár még csak február eleje van, a mezőgazdászok már a tavaszi munkálatokra készülnek, ilyen például a legelők előkészítése a legeltetésre. Kovács Ottó mezőgazdasági szaktanácsadó egy ajánlót készített, melyben felhívja a figyelmet a legelőgazdálkodás néhány fontosabb kérdésére.
A mezőgazdasági szaktárca azt tervezi, hogy jövő évtől csak azok a gazdák kaphassanak támogatást állandó gyepterületeik után, akik rendelkeznek annyi jószággal, hogy lefedjék a legelőt, kaszálót. Az agrártárca vezetője szerint erre azért van szükség, mert az utóbbi években nőtt az állandó gyepek összfelülete, ellenben csökkent az állatállomány. Jelenleg a szabály szerint egy hektár állandó gyepet 0,3 számosállattal kell lefedni vagy legalább egyszer lekaszálni. A legelőtulajdonosok nagy része nem ért egyet ezzel a kezdeményezéssel, hiszen elég sokan vannak, akik szálas takarmányt termesztenek, a szénát pedig eladják, így jutnak megdolgozott jövedelemhez. Ha egy hektár lefedéséhez 0,3 számosállat kell, akkor egy számosállathoz is kötelezően tartozzon legalább egy hektár föld, általában úgy szokás számolni, hogy egy állatra egy hektár gyepet vesznek, ez elégíti ki az egyéves legeltetési és legeltetésen kívüli takarmányozás követelményét.

Miért fontosak a legelők és a legeltetés?

Kovács Ottó rámutatott, hogy elsősorban amiatt, mert a legolcsóbb szálas takarmány a legtermészetesebb takarmány — változatos botanikai összetételű növények —, így kedvező az étrendi hatás, jó az emészthetőség. Az sem elhanyagolható, hogy a szabadban való mozgás kedvezőleg hat az állatok egészségére, úgy a csontozatra, mint az ivari működésre egyaránt.
A szakember emlékeztetett arra is, hogy a szakszerű legelőgazdálkodás két kategóriára van osztva: nem védett és védett területekre. A nem védett területeken fontos a műtrágyázás, a szakaszos legeltetési módszer, fix és/vagy villanypásztoros (villanykarámos), kéthetes legeltetési idő egy szakaszban, ideálisan 10 nap, a májusi legelőfű részleges kaszálása, tartósítása, átlagosan 30 nap regenerációs idő egy-egy szakaszban, a kiegészítő takarmányozás megtervezése.
Míg a védett területeken (Natura 2000) a szakszerű legelőgazdálkodás több odafigyelést igényel: szabad ugyan előírt fajokkal legeltetni, őszi tisztítókaszálást végezni és hasznosítani, de vannak engedélyköteles tevékenységek is: így a felülvetés, legelőn lévő fa vagy facsoport kivágása, fásítás, valamint az október 31. és április 23. közötti legeltetés.

Elek György