Erdei Doloczki István 1955. május elsején született Selymesilosván, Ilosvai Selymes Péter szülőfalujában (valószínűleg innen a magyar irodalomhoz való vonzódása). 

Mindössze másfél éves volt, akkor kezdett eszmélni a világra, amikor családja Tasnádra költözött, így magát tasnádinak tartja, amire mindig büszke volt. Az általános és középiskolát is Tasnádon végezte, itt érettségizett. Innen került a Temesvári Politechnikai Intézet villamosmérnöki karára, ahol erősáramú villamosmérnöki diplomát szerzett.

Közélet iránti elhivatottsága hamar megmutatkozott, a rendszerváltás után, 1990 januárjában csatlakozott a frissen megalakult RMDSZ-hez. Elmondása szerint felesége, Edit hetente egy délutánt engedélyezett arra, hogy az akkor nagyon aktuális és fontos problémával, a magyarok regisztrációjával foglalkozzon. 

Nyilvánvaló, hogy ennél jóval több munka várta, amit becsülettel el is végzett, és hamar elnyerte a szatmári magyar közösség bizalmát. 1992-ben a helyhatósági választások alkalmával megyei tanácsosi tisztséget szerzett, 2000-ben pedig már parlamenti képviselőként szerzett mandátumot. 

A szatmári magyarság képviseletét olyan magas szintre emelte, hogy a hatóságok olykor a szemére is vetették, hogy nem is Szatmár megyét, csak a szatmári magyarokat képviseli. Ami persze nem felelt meg a valóságnak. Szívügyének tartotta a közösségépítést, alig akadt olyan közösségi megmozdulás, ahol ne lett volna jelen. Fontosnak tartotta, hogy az RMDSZ megőrizze „mozgalmi” jellegét (a fogalmat sajnos a másik rendszer lejáratta), de vallotta, hogy ha az RMDSZ szövetség, akkor abban minden magyarnak ott a helye, világnézettől függetlenül.

Öt mandátumon keresztül igyekezett segíteni, egyházainknak anyagi támogatást szerezni pályázatok útján templomaink, egyházi ingatlanaink rendbetételére. Az ötödik parlamenti képviselői mandátumának végén bejelentette visszavonulását a politikai élettől, azóta teljes idejét családjának és a három unokájának, Endrének, Ágnesnek és Balázsnak szentelte.

Hitvallását Ady Endre "Fölszállott a páva" című versének egy részletével összegezte:
„Vagy bolondok vagyunk, 
s elveszünk egy szálig
Vagy ez a mi hitünk
valóságra válik.”

Nyugodjon békében!