Örök érvényű tény: a diák anyanyelvén érti meg legjobban választott szakmájának mesterségbeli fogásait és a betegséggel küzdő emberek egyszerűbben és jobban szót értenek anyanyelvükön a felírt gyógyszerek megvásárlásánál — elballagtak a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban működő magyar nyelvű, posztliceális képzés gyógyszerészeti asszisztensei. Kovács Erika és Kiss Mária osztályának 15 diákja búcsúzott az iskolától, tanáraitól és diáktársaitól. 

A másodévesek búcsúztatója és az utolsó osztályfőnöki óra után a végzősök az iskolazászlót követve ballagtak végig utoljára az épület folyosóin, majd a Gaudeamus dallamára bevonultak a díszterembe, ahol meghatódva és nagy tapssal fogadták őket családtagjaik, diáktársaik, tanáraik.
Elsőként Pataki Enikő igazgatónő köszöntötte a végzősöket, kiemelve, hogy bár többen kezdték az első évet, azokhoz szólhat ma itt, akik kitartottak és akik igazán hivatásként tekintenek  e szakmára. 
„ A segédgyógyszerész, a gyógyszerészasszistens szavunk már magában foglalja e hivatás lényegét, a segédletet, asszisztenciát, segítségnyújtást.” — mondta, arra kérve a végzősöket, hogy ezt soha ne feledjék el, és sok sikert kívánt nekik választott hivatásuk gyakorlásában.

Barakonyi Gergő városi tanácsos, az iskola vezetőségi tanácsának tagja is köszöntötte a ballagókat, felhívva figyelmüket mennyire fontos, hogy megértéssel szóljanak  a hozzájuk fordulóhoz. “A gyógyszerészi hivatás sokkal többről szól, mint a gyógyszerekről és a receptekről. Azokról az emberekről szól, akik kérdésekkel, aggodalmakkal vagy éppen reménnyel érkeznek a patikába. Lesz olyan, aki meggyőződéssel állítja majd, hogy az interneten egészen mást olvasott. És lesz olyan is, aki csak azért marad még egy percet a pultnál, mert jólesik neki, hogy valaki meghallgatja.
Azt hiszem, az emberek néha alábecsülik az ilyen pillanatokat. Pedig amikor valaki beteg, aggódik vagy bizonytalan, akkor nemcsak szakértelmet keres. Hanem biztonságot is. Önök pedig hamarosan olyan munkát végeznek majd, ahol a kettő együtt jár.
Természetesen fontos lesz a tudásuk. Fontos lesz a pontosságuk. Fontos lesz a felelősségük. De azt kívánom, hogy valami mást is őrizzenek meg. A kíváncsiságukat. A türelmüket. És azt a képességüket, hogy a századik emberben is ugyanúgy meglássák az embert, mint az elsőben. Mert a gyógyszertárban nem receptek találkoznak receptekkel. Hanem emberek emberekkel.” — hangsúlyozta.

Kis Mária osztályfőnök  személyes hangú búcsúztatója után a tanárok nevében Maskulik Boglárka gyógyszerész búcsúzott, kihangsúlyozva, mennyire fontos, hogy a diákok anyanyelvükön végezhetik e képzést, és, hogy anyanyelven szólhatnak a betegekhez: ‘Hiszem, hogy az egyik legnagyobb ajándék, amit egy egészségügyi dolgozó adhat a betegnek, az az, hogy az anyanyelvén szólítja meg. Mert az anyanyelv nem csupán kommunikációs eszköz. Biztonságot jelent. Megértést jelent. Emberi közelséget jelent. Egy idős beteg számára gyakran már az is megkönnyebbülést hoz, ha valaki az ő nyelvén kérdezi meg: Miben segíthetek? Ezért külön büszkeséggel tölt el, hogy ti vállaltátok ezt az utat magyar nyelven. Vállaltátok, hogy szakmai tudásotokat az anyanyelveteken szerzitek meg, és remélhetőleg a jövőben is sok beteghez tudtok majd ezen a nyelven fordulni. Ez nemcsak szakmai, hanem közösségi szolgálat is.” — mondta.

A diáktársak nevében Halász Csilla másodéves hallgató, a ballagók nevében Solymosi Evelin búcsúzott, ezt követően a harmadik évfolyam nevében Heinrich Kitti és Szabó Dominik adta át az iskola, a tanulás jelképes kulcsát a második évfolyam képviselőinek, Koncz Ibolyának és Sebestyén Ervinnek.
 A tanulmányi eredmények ismertetése, a díjkiosztás, majd a végzősök elismerő okleveleinek  átadása után került sor Rákóczi Renáta gyógyszerész vezetésével a harmadévesek ünnepélyes fogadalomtételére .   
Az ünnepséget a Szózat eléneklésével zárta a végzős osztály.

Hírszerkesztő