A harminc fok körüli hőségben mégsem viszonyul mindenki hasonlóan ehhez az állapothoz. Van, aki — ha csak teheti — otthon marad, és megpróbál hűvöset teremteni a lakásában, de ez sem könnyű, mert nem minden családnak futja légkondira, ott, ahol van, a család egy-két tagja örül neki, van viszont, akit teljesen kikészít, aki jobban viseli a forróságot, s ebből aztán jön a vita. Van, aki a legnagyobb forróságban is jön-megy az utcán, panaszkodik ugyan a melegre, de mindig talál valami okot arra, hogy elhagyja a lakást.

Egy harminc év körüli hölgy a nap legmelegebb szakaszában sétáltatta a kutyáját, azzal a magyarázattal, hogy a lakásban sokkal melegebb van, mint az utcán. Néhány nyugdíjas ül a főtéri park egy-egy árnyékot adó fája alatti padon. Néha átmennek az út másik oldalán lévő teraszra, ahol igyekeznek pótolni a folyadékvesztést, majd visszamennek, és leülnek a fa árnyékába. Ezt a helycserét naponta többször is megteszik, hosszasan beszélgetnek, s a téma mindig a múltból jön elő. Sokszor idézik a katonaéveket, nem zavarja őket, hogy egyik-másik történetet már többször visszaidézték, nem titkolják, hogy kemények voltak a katonaévek, de sok maradandó élményt őriznek. Középkorú nő tart haza a piaci bevásárlásból, mindkét kezében megpakolt rafiaszatyor. Többször megáll pihenni, karjával letöröli arcáról a verejtéket, az egyik szatyorból kivesz egy vízzel megtöltött pillepalackot, amiből kortyol egyet-egyet. Nem igazán tudná megmagyarázni, hogy a napnak miért éppen ezt az óráját választotta a bevásárlásra, megtehette volna kora reggel is, aligha volt akkor fontosabb dolga, de vannak emberek — nők is, férfiak is —, akik gondolnak egyet, és máris indulnak, mert úgy érzik, semmit sem lehet halasztani. Az sem zavarja őket, hogy a szatyorban romlandó élelmiszerek is vannak.

Harminc fok körüli hőmérsékletben mindenki az esőről álmodozik. Egy faluról érkezett mezőgazdász egy hivatalt keres, nincsenek rendben az adatok azon a kérvényen, amelyikkel az esőzések miatti veszteségeinek a kárpótlását kéri. Könnyen meglehet, hogy ősszel majd éppen a szárazság miatt fog kárpótlást igényelni. A mezőgazdászok sokszor önmagukkal vitatkoznak, hogy az egyik kultúrának nagyon kellene az eső, a másiknak pedig éppen a forróság hiányzik. A faluról érkezett mezőgazdászt is megviseli a forróság, pedig hozzá van szokva, az elmúlt hetekben tartó aratás idején is nagy volt a meleg, de akkor csak arra tudott összpontosítani, hogy a termény idejében a raktárba kerüljön. A főtéri padokon és a teraszokon üldögélő, időt töltő városi nyugdíjasok meg tudnák érteni a falusi mezőgazdász helyzetét, de ők már távolra kerültek attól az életformától, amit talán fiatalabban megéltek. Ez a fajta életforma teljesen idegen a fiatalabb korosztályok számára. Könyvekből és filmekből sem hajlandók tudomást szerezni arról, hogy mit jelent a harminc fok körüli melegben kemény munkát végezni úgy, hogy nem lehet kifogást, kibúvót találni.

Harminc fok körüli hőségben az agyak felforrnak, megnő a stressz, mindenki türelmetlenebb, nem lehet megmagyarázni, hogy ilyenkor mi történik a lelkekkel, mert az emberek viselkedéséből az látszik, mintha a lelkek éppen a nagy hőségben hidegülnének el, az érzékszervek működésképtelenné válnak, az emberek akkor távolodnak el egymástól, amikor a legnagyobb szükség van a közelségre.

Elek György