A tasnádi római katolikus plébánia a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye, tasnádi esperesi kerületéhez tartozik — a római katolikus templomot, amely Szűz Mária neve tiszteletére van felszentelve, 1904–1905 között építették, a debreceni Stegmüller Árpád építész és téglagyáros tervei alapján és kivitelezésében. Május utolsó vasárnapjának délelőttjén Böcskei László nagyváradi megyéspüspök ünnepi szentmise keretében megszentelte a tasnádi plébániatemplomot a több mint két éve tartó belső felújítási munkák befejeztével. 
Utoljára 1972-ben, Matos Ferenc helyi plébános irányítása alatt történt a belső tér festése, 50 év elteltével a hívekben és elöljárókban közösen született meg a felújítási munkák elképzelése. Bátor, lelkes, sőt, a kezdeti anyagi hátteret tekintve vakmerő ötlet volt ez mindenki részéről — s hogy ez a nagyszerű elképzelés valósággá válhatott, köszönhető mindazoknak, akik a felújítási munkálatokhoz hozzájárultak, vagy kivették a részüket az elvégzendő feladatokból. A hónapokig húzódó renoválás a teljes elektromos hálózat kicserélésével, valamint a vakolat eltávolításával kezdődött, a Fleissig és Electromen cég kivitelezésében. Volt a felújításnak olyan időszaka, mikor a szentmisék a városi moziteremben vagy épp a mennyezetig felépített állványok alatt kerültek megünneplésre. A teljes falfestést, valamint a főoltár és a 6 m magas szószék átfestését Vagner Géza szatmárnémeti festő végezte. A két mellékoltár, a 6 nagy méretű, 1918-ban Tirolban készült szobor, valamint a keresztút festményeinek szakszerű restaurálása Horváth Levente és Rizmayer Péter képzőművészek, kőrestaurátorok munkáját dicséri.
Böcskei László nagyváradi megyéspüspök a templom megáldásának ünnepi szentmiséjén örömét fejezte ki, hogy a tasnádi egyházközség élő hittel ragaszkodik istenházához és hitéhez. Ez az aktív hozzáállás szükséges a jövőben is, hogy a templom ne múzeum, hanem a szentmise bemutatásának, a szentségek kiszolgáltatásának méltó helye legyen. 
Pakulár István tasnádi református lelkipásztor üdvözlő szavait Bíró Kitti Odett, a Protestáns Teológiai Intézet harmadéves református teológus hallgatója olvasta fel. A 90. zsoltár szavaival — Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá! — a maga és a testvéregyház hívei nevében Isten segítségét kérte, hogy tartsa meg a közösséget az építés és őrzés áldott szolgálatában. Reményét fejezte ki továbbá, hogy hamarosan a református templom teljes felújításáért is együtt adhatnak majd hálát. 
A tasnádi római katolikus hívek Ozsváth József plébánosukkal együtt hálás szívvel tekintenek az elmúlt időszakra, imádkozva mindazokért, akik áldozatos munkával 1904-ben építették, most pedig szépítették ezt a hajlékot. Köszönet a magyar állam nagylelkű támogatásáért, amivel az erdélyi templomfelújítási program keretében érték- és közösségmentő feladatot vállalt fel, köszönet továbbá a román állam támogatásáért, valamint a helyi polgári vezetőségnek s nem utolsósorban a híveknek az önzetlen adományaikért. Minden emberi erőfeszítés hiábavaló lett volna viszont, hogyha a Mennyei Atya nem adta volna áldását a munkára. Az Ő áldása és segítsége kísérte végig a tatarozási munkálatokat, az ötlet megszületésétől és a tervezéstől kezdve egészen a kivitelezésig. Hála és dicsőség legyen az Úrnak, hisz „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző”. SZFÚ