A PMN legszínesebb forgataga — KÉPGALÉRIA, VIDEÓK
A cikk címe nem túlzó — bár talán vannak, akik annak érzik — , hiszen a PMN Kossuth–kerti kavalkádjában a két nap alatt összesen 220 néptáncos pörgött–forgott–ugrott a Borudvar színpadán (alaposan próbára téve annak stabilitását) különböző tájegységek szebbnél – szebb, színpompás viseletében; mint ahogy a sétányokon a kézművesek és szatmári termelők portékái is színes kavalkádban sorjáztak egymás mellett.
Mert a Partiumi Magyar Napok hétvégéjének nem csak egyik védjegye, de elmaradhatatlan alappillére is a népzene és néptánc, a hagyományos mesterségek bemutatója, a népi játszókert — egyszóval mindaz a Szatmárikum.
Nem volt ez másként a jubileumi hétvégén sem: sokan nézték „na, mi lesz ebből” kétkedő kíváncsisággal, ahogy a borókás kézművesek a Kossuth–kertben összegyűjtött leveleket, bogyókat, virágokat rendezik a vásznon, hogy aztán szorosan felcsavarva, lassú tűzön megfőzzék — majd kibontva a növényekben lévő festékanyagoknak köszönhetően egyedi szín és mintavilág táruljon a szemük elé.
Nem kevésbé sokan voltak kíváncsiak a fazekasbemutatókra, figyelték a mozdulatokat, hallgatták: mit s miért kell így vagy úgy csinálni, akárcsak a kovácsüllő mellett, ahol a késkészítés fortélyaiba leshettek bele, de akinek kedve volt, a bőrdíszművességet ki is próbálhatta. Természetesen a borókás Játékudvart majd'minden gyerkőc kipróbálta, és nehéz lett volna eldönteni, melyiknek volt nagyobb sikere: a gólyalábnak, a kalodának, a célbadobásnak, netán a húzdmagad-szánkónak.
A Borudvar színpada mini-néptánctalálkozónak adott otthont szombaton és vasárnap délután is, s olyan bő két–kétórás gálaműsorban volt részük a nézőknek, hogy csak úgy rezgett a színpad.
A szombati fellépők sorát a mátészalkai Szatmár Néptáncegyüttes nyitotta, s mint vezetőjük, Filep László elmondta: már régi vágya volt, hogy fellépjenek a PMN–en — s a tyukodi, felcsíki, györgyfalvi, moldvai táncok mellett egy hagyományos, vidám farsani jelenetet, az Illés–temetést is elhozták „bemutatkozásként”.
Az avasújvárosi Bokréta Szatmári fonóba, majd Bonchidára vitte a nézőket, a szilágyszéri Kukurók rábaközi, aprónépeik pedig Jókai táncokra perdültek, a Szamoshát pedig Kalotaszegtől kezdve a hepehupás Szilágyságon át Ajakig szintén több tájegységen áttáncolt.
Vasárnap a Röpike Néptáncegyüttes volt a — mondjuk így: — főutaztató: a szatmári táncok mellett azt is bemutatták, milyen a szatmári virtus, majd vajdaszentiványi, buzai magyar és palatkai román, feketelaki, szentiványi és szilágysági táncokat roptak, de előadásukból nem maradt ki a sárközi karikázó és a felcsíki mulatság sem. A szilágylelei Nemesek tövisháti táncok mellett sűrű magyart, a bogdándi Rozsmalint pedig mezőségit járt.
Szabó Kinga Mária
(Fotók, videók: a szerző felvételei)
