Egy héttel a maturandusok ballagását követően ismét búcsúünnepségre gyűltek össze a székesegyházban — a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum nyolcadikosai, a 30 fős „különleges, zajos, nyugtalan” osztály köszönt el Dicső Anikó osztályfőnöküktől és az általános iskolai évektől.

A tanintézmény hagyományai szerint előbb Hám János szobránál hajtottak főt, majd énekszótól kísérve vonultak be a székesegyházba, ahol Schönberger Jenő megyéspüspök köszöntötte elsősorban őket, és a templomot zsúfoltságig megtöltő szülőket, nagyszülőket. Mint mondta, nem egy átlagos napon ballagnak, hiszen az egyház ma tartja Jézus Szíve ünnepét és különleges alkalomként a diákok Jézus szívének oltalmában léphetnek át életük egy új szakaszába. 

„Az Ígéret évének mottója: Veled vagyok. Van, akit itt marad, ebben a líceumban, van, aki más iskolában folytatja, de Valaki mindig velünk marad. Krisztus művét tükrözzétek, bárhol lesztek is a világban.” — fogalmazott búcsúztatójában Daly Attila, a líceum spirituálisa, felidézve ennek a zajos, különleges osztálynak a mindennapjait, hozzátéve azt is: mindig tudták, mikor kell komolynak lenni, elmélyülni, csendben maradni.
Mint hangsúlyozta, a líceumban eltöltött évek alatt nem csak különböző tantárgyak tárgyi tudását kapták, de hitre, erkölcsi tartásra is nevelték őket — olyanra, amellyel képesek lesznek jobbá tenni, átformálni a világot. 

„Ember legyetek, akinek van szíve!” — fogalmazta meg az útravaló jótanácsot, Oz, a nagy varázsló bádogemberét állítva példaként, aki sokáig azt hitte, azért nem képes az együttérzésre, a megértésre, a szeretetre, mert bádogból van a teste, és nem hús – vér ember. 
„Egyikünk sem tökéletes, hibázunk, de ne menjetek el úgy, hogy nem békültök ki egymással, tanáraitokkal. Nem bádogemberek vagyunk, hanem emberek, akiknek érző szíve van.” — hangsúlyozta.

Ádámkó István iskolaigazgató búcsúztatójában úgy fogalmazott: ez a pillanat a múltba való visszatekintés, a jelen megélése és a jövőbe vetett hit találkozása — és külön köszönet jár a szülőknek, akik mindvégig szeretettel kísérték gyermekeiket, a pedagógusoknak, akik elkötelezetten, türelmesen formálták őket, valamint  Dicső Anikó osztályfőnöknek. 

A diákokat arra emlékeztette, hogy a bátorság nem a félelem hiányát jelenti, hanem azt a belső erőt, amely a bizonytalanságok közepette is képes megtartani az embert, egyben arra is kérve őket: a könnyebb utak csábításainak engedve is maradjanak hűek a kapott keresztény értékekhez, és fogadják nyitott szívvel mindazt, amit a jövő tartogat számukra. 

Szabó Kinga Mária

(Fotók: a szerző felvételei)