Alig két hete, az Élő Népművészet – XVIII. Országos Népművészeti Kiállításon bronz oklevélben részesültek alkotásai, ám Boca Ildikó kosárfonó és népi kézműves már nem tudott ott lenni a budapesti Népművészeti Múzeumban, hogy személyesen vegye át az oklevelet.

S ugyan minden alkotónak a szakma, a zsűri elismerése is fontos, de talán még fontosabb az, hogy alkotásaival az embereket megörvendeztesse, tudását pedig átadhassa — Ildkó pedig fáradhatatlanul ezt tette. A Borókagyökér Egyesület egyik alapító kézműveseként, a kosárfonó műhely vezetőjeként, kézművesfoglalkozásokon, megszámlálhatatlanul sok kézműves táborban Hadadtól kezdve Tasnádon és Avasújvároson át Zánkáig és Nagybányáig. 

A vesszőfűzéssel több mint négy évtizeddel ezelőtt ismerkedett meg, és egy életre beleszeretett ebbe a meditatív, feltöltődést adó alkotói tevékenységbe, amelynek csak a fantázia szab határt — vagy talán még az sem, hiszen nem csak a hagyományos, de a mai lakáskultúrába is tökéletesen illeszkedő kosarakat, használati eszközöket, táskákat alkotott, kezdetben aranyfűzből, majd pedignádból és újrahasznosított papírból.

Nyugodjon békében.