Nem csak könyvbemutató lesz november 4–én, szerdán 12 órától a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont (Mihai Viteazul utca 32. szám) kiállítótermében — mert igaz ugyan, hogy a Szatmári Kalendárium sorozat 2027–es kötetét mutatják be, de a megyebeli településeken található emlékhelyek megismertetésének és megőrzésének lehetőségeiről tanácskoznak a résztvevők.

Az eseményen polgármesterek, lelkipásztorok, pedagógusok és más érdeklődők oszthatják meg gondolataikat a helyi történelmi és kulturális örökség megóvásáról, valamint annak szélesebb körű megismertetéséről. Hiszen a találkozó célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a települések emlékhelyeinek értékére, és párbeszédet indítson azok megőrzéséről, illetve a jövő nemzedékeivel való megismertetéséről.

Mint a kalendáriumot szerkesztő Elek György fogalmaz: „Az épített örökség megőrzése és gazdagítása jóval több, mint régi épületek, szobrok vagy emléktáblák védelme, egyben a múltunk, kultúránk és közös emlékezetünk iránti tisztelet kifejezése is. Minden település története ott él a templomok falai között, a szobrok alakjaiban és az emléktáblák felirataiban. Ezek az alkotások nem csupán néma kövek vagy régi építmények, hanem elődeink üzenetei, amelyek generációkon átívelve szólnak hozzánk. Rajtunk múlik, hogy meghalljuk-e ezeket a történeteket, megértjük-e jelentésüket, és továbbadjuk-e őket az utánunk következőknek.

A szobrok, emléktáblák és templomok történetének megismerése közelebb visz bennünket azokhoz az emberekhez, akik előttünk éltek, megérthetjük, milyen kihívásokkal kellett szembenézniük, milyen értékekhez voltak hűek, és milyen örökséget hagytak ránk. Ezeknek a történetnek az ismerete segít jobban megérteni saját közösségünk múltját, és világosabbá válik az is, miként formálódott településünk olyanná, amilyennek ma ismerjük.
Egy régi templom nem pusztán építészeti remekmű, hanem a hit, az összetartozás és a kitartás jelképe. Egy emléktábla nem csupán neveket őriz, hanem emberi sorsokat, áldozatvállalást és olyan tetteket idéz fel, amelyekből ma is erőt meríthetünk.
Különösen fontos, hogy egy közösség tagjai ismerjék saját településük értékeit. Amit nap mint nap látunk, könnyen megszokottá válik, és észre sem vesszük, milyen felbecsülhetetlen örökség vesz körül bennünket. Ha időt szánunk arra, hogy megismerjük egy templom, egy szobor vagy egy emléktábla történetét, egészen más szemmel kezdünk tekinteni rájuk. Már nem csupán építményeket és műalkotásokat szemlélünk, hanem a múlt megőrzött lenyomatait, amelyek láthatatlan szálakkal kapcsolnak össze bennünket elődeinkkel. Általuk válik érzékelhetővé, hogy mi magunk is egy nemzedékeken átívelő, egymásra épülő történet részesei vagyunk.

Épített örökségünk megőrzése közös felelősségünk. Amit ma gondosan óvunk és megbecsülünk, azt holnap gyermekeink és unokáink is felfedezhetik és saját értékeikkel gazdagíthatják, hogy az utánunk következő nemzedékek számára is élő örökség maradjon. Az épített örökség ugyanis nem csupán a múltról mesél, hanem a jelenünkről és jövőnkről is. Arról tanúskodik, milyen közösséget szeretnénk formálni, mennyire becsüljük elődeink munkáját,milyen értékeket tartunk fontosnak és mit kívánunk továbbadni az utánunk következő nemzedékeknek. Amikor megismerjük, megértjük és megőrizzük templomaink, szobraink és emléktábláink történetét, nem csupán tárgyi örökségünket óvjuk, hanem identitásunkat és közösségi összetartozásunkat is erősítjük, és egyúttal jövőnk biztos alapjait építjük.”

A szervezők minden érdeklődőt hívnak és várnak a 2027–es kalendárium bemutatójára és a tanácskozásra.

Hírszerkesztő