Minden, finom falatok iránt fogékony ember egyetért abban, hogy a strudli nem csak méltó, de meg is érdemel egy külön fesztivált.
A szatmári svábok jellegzetes (no meg legnépszerűbb és legkedveltebb) ételének ez alkalommal is egy egész estét szentelt a Kálvária-templom német közössége és a Szatmári Német Demokrata Fórum, ily módon is ápolva hagyományaikat, és népszerűsítve a finomságot, illetve átadva az elkészítés csínját–bínját a legfiatalabbaknak.
Hiszen már az első fesztivált is azzal a céllal szervezték bő másfél évtizeddel ezelőtt, hogy hagyományaikat, kultúrájukat elevenen tartsák közösségükön belül, de meg is ismertessék a világgal, ugyanis egy fesztivál az emberek közötti találkozást, beszélgetést, ismerkedést is jelenti. A találkozás pedig nagyon fontos: a svábokat megerősíti svábságukban, illetve segít abban, hogy mások is megismerjék a sváb kultúrát — amelynek Szatmárban az egyik szimbóluma a strudli, azaz az egykor leggyakrabban az asztalra kerülő sváb étel, hiszen olcsó, ugyanakkor tápláló finomság, ráadásul leves variációja is létezik.
A Strudlifeszt már délután megkezdődött, ekkor a gyerkőcök tanulták meg a tészta nyújtásának, töltésének, a kockák felvágásának mozdulatait — és bele nem unva, folytatták egész este.
Házigazdaként ft. Fanea József köszöntötte az egybegyűlteket — köztük Anja Zougouari temesvári német konzult, aki hivatalba lépése óta első alkalommal látogatott Szatmárra és kóstolt bele a strudlifesztiválba —, majd nm. és ft. Schönberger Jenő megyéspüspök vezetésével mondtak imát. Aztán munkába álltak az „áldott kezek”, a majtényi, kálmándi, túrterebesi és természetesen szatmárnémeti csoportokat, amelyek az asztalok mögött állva készítették fáradhatatlanul, hosszú órákon keresztül a strudlit. Igaz, a tésztamassza dagasztásába és gyúrásába (mint ahogy az olajban való sütésnél is) besegített egy-két vállalkozóbb szellemű férfi is, de mint pontosították: a nyújtáshoz, töltéshez a női kézre van szükség. A szorgoskodás közepette külön öröm volt látni a strudlikészítés tudományába még csak most belekóstoló gyerkőcöket, vagy amikor három generáció gyúrta-nyújtotta együtt a tésztát, kimondatlanul is alátámasztva: a strudlinak és fesztiváljának nemcsak múltja, hanem jövője is van.
A strudlihoz dukáló, aludttejjel, de még inkább forralt borral fűszerezett jó hangulatot tovább vidámították a Johann Ettinger Német Elméleti Líceum és a Szatmári Gemeinsam Német Ifjúsági Szervezet tánccsoportjának sváb táncai — a látogatók és falatozók száma pedig egyre csak nőtt, s bár az „áldott szorgos kezek” ipari mennyiségű alapanyagot használtak fel, nem tudták olyan gyorsan készíteni és sütni az aranyló halmokat, mint amilyen gyorsan elfogytak.
Szabó Kinga Mária
(Fotók, videó: a szerző felvételei)