Szatmárnémeti

Strudlikavalkád - nem tudták olyan gyorsan sütni, mint ahogy elfogyott KÉPGALÉRIA, VIDEÓ

2026.11.15 - 14:10
Az idei Strudlifeszten is több ezer darabot sütöttek az ínycsiklandó sváb finomságból, de most sem tudták olyan gyorsan készíteni, mint amilyen gyorsan elfogytak az aranyló halmok.

Minden, finom falatok iránt fogékony ember egyetért abban, hogy a strudli nem csak méltó, de meg is érdemel egy külön fesztivált.

A szatmári svábok jellegzetes (no meg legnépszerűbb és legkedveltebb) ételének ez alkalommal is egy egész estét szentelt a Kálvária-templom német közössége és a Szatmári Német Demokrata Fórum, ily módon is ápolva hagyományaikat, és népszerűsítve a finomságot, illetve átadva az elkészítés csínját–bínját a legfiatalabbaknak.

Hiszen már az első fesztivált is azzal a céllal szervezték bő másfél évtizeddel ezelőtt, hogy hagyományaikat, kultúrájukat elevenen tartsák közösségükön belül, de meg is ismertessék a világgal, ugyanis egy fesztivál az emberek közötti találkozást, beszélgetést, ismerkedést is jelenti. A találkozás pedig nagyon fontos: a svábokat megerősíti svábságukban, illetve segít abban, hogy mások is megismerjék a sváb kultúrát — amelynek Szatmárban az egyik szimbóluma a strudli, azaz az egykor leggyakrabban az asztalra kerülő sváb étel, hiszen olcsó, ugyanakkor tápláló finomság, ráadásul leves variációja is létezik.



A strudlitésztából leeső apró darabokból készül a strudlileves, ami szintén a kedvenc sváb ételek közé sorolható, és nagyon finom, mint ahogy azt a fesztiválozók is megállapíthatták — igaz, ma már annyi engedményt tesznek a modernségnek, hogy apró kockákra vágott füstölt csülökkel is ízesítik, régebb ugyanis „nem pazarolták” ilyesmire a sonkát vagy füstölt kolbászt; a szilvaízzel, édes túróval töltött aranyszínű párnácskák pedig desszertként vagy uzsonnaként kerültek az asztalra.  

A Strudlifeszt már délután megkezdődött, ekkor a gyerkőcök tanulták meg a tészta nyújtásának, töltésének, a kockák felvágásának mozdulatait — és bele nem unva, folytatták egész este.

Házigazdaként ft. Fanea József köszöntötte az egybegyűlteket — köztük Anja Zougouari temesvári német konzult, aki hivatalba lépése óta első alkalommal látogatott Szatmárra és kóstolt bele a strudlifesztiválba —, majd nm. és ft. Schönberger Jenő megyéspüspök vezetésével mondtak imát. Aztán munkába álltak az „áldott kezek”, a majtényi, kálmándi, túrterebesi és természetesen szatmárnémeti csoportokat, amelyek az asztalok mögött állva készítették fáradhatatlanul, hosszú órákon keresztül a strudlit. Igaz, a tésztamassza dagasztásába és gyúrásába (mint ahogy az olajban való sütésnél is) besegített egy-két vállalkozóbb szellemű férfi is, de mint pontosították: a nyújtáshoz, töltéshez a női kézre van szükség. A szorgoskodás közepette külön öröm volt látni a strudlikészítés tudományába még csak most belekóstoló gyerkőcöket, vagy amikor három generáció gyúrta-nyújtotta együtt a tésztát, kimondatlanul is alátámasztva: a strudlinak és fesztiváljának nemcsak múltja, hanem jövője is van.



A sütésbe is besegítettek tapasztalt „idegenlégiósok”: Pataki Csaba tanácselnök sem első alkalommal kötött kötényt, a majtényi származású Altfatter Tamás prefektus pedig sütés közbel felidézte kolozsvári egyetemista éveit, amikor nagyon sokszor készítette ezt a finomságot.

A strudlihoz dukáló, aludttejjel, de még inkább forralt borral fűszerezett jó hangulatot tovább vidámították a Johann Ettinger Német Elméleti Líceum és a Szatmári Gemeinsam Német Ifjúsági Szervezet tánccsoportjának sváb táncai — a látogatók és falatozók száma pedig egyre csak nőtt, s bár az „áldott szorgos kezek” ipari mennyiségű alapanyagot használtak fel, nem tudták olyan gyorsan készíteni és sütni az aranyló halmokat, mint amilyen gyorsan elfogytak.

Szabó Kinga Mária  

(Fotók, videó: a szerző felvételei)