Ez az eset teljes mértékben tükrözi a mindenkori román politika beteges medvebogarát, hóbortját és ennek következtében a kisember fontosságának az alárendeltségét a medvéével szemben.

Romániában hivatalos becslések szerint 7500, a vadászok szerint 10 000 barnamedve él, és számuk állandóan gyarapszik, mert így akarják a laikus vezetők, akik egyáltalán nem foglalkoznak azzal, hogy mégis mi lesz a sorsuk a jövőben. Az itteni bánthatatlanságuk hírére valószínűleg más országokból is ide jönnek a medvék, egy kutyasétáltató miskolci lány látott is kettőt, amint épp Románia felé ballagtak. Ennyi medvének nincs már élettere, ezért az utóbbi években több ezerszer az emberlakta területeken kerestek élelmet, legtöbbször erőszakkal, főleg Hargita, Maros, Brassó, Suceava, Kovászna, Beszterce, Szeben, Prahova és Vrancea megyékben. Sok száz súlyosan sebesült embert, sok tucat halottat és sok ezer elpusztított haszonállatot eredményeztek ezek a támadások. A medvék megszokták az embert, és nem félnek már tőlük, mert tudják, hogy ők az erősebbek. Megkeresik az esztenákat, az elektromos kerítéssel védett legelő nyájakat (!), behatolnak magángazdaságokba, iskolákba (!), óvodákba (!), nyaralóhelyekre, például a tusnádi sétányra vagy kirándulók közé, például a Szent Anna-tónál. Sepsibükszádon a hivatalos útján lévő környezetvédelmi miniszternek is integetett egy útszéli medve, azt gondolhatta, hogy mi is barnák vagyunk, csak nem fog bántani a kedves jó druszánk. A medvés vidéken élő emberek állandó rettegésben élnek, de mindhiába, mert Bukarestben csak statisztikai számokként kezelik a medvekérdést. Talán ha felhívnák a medvéket is a fővárosba, mint a bányászokat, akkor érdemi változások történhetnének.

Az életüket féltőknek és ezért tüntetéseket is szervezőknek a megnyugtatására megszületett július hetedikén a 81. számú sürgősségi kormányrendelet, de bár ne született volna! Ennek minden passzusa csak lakott területen belül érvényes, így a medve továbbra is nyugodtan lakmározhat a földjét művelőből, a pásztorból, az erdészből, a nyájakból vagy a termesztett javakból. Lakott területeken belül is csak az agresszív macikra érvényes a rendelet, egy békésen a fagyizóba sétáló medvecsaládot például nem szabad bántani. Ha azonban megöl a medve valakit, kiszáll egy polgármesterből, csendőrből, udvari vadászból és állatorvosból álló bizottság, hogy felmérje, kis, közepes vagy nagy kockázatú-e a helyzet. Ha pszichológus is lenne velük, talán még szóba is állnának a tettessel. Ők aztán határozatot hoznak a helyzet súlyosságától függően, és ha úgy alakul, már nem minden esetben kell egy gyilkos medve kilövéséhez legfelsőbb politikai rábólintás, talán ennyi az összes újdonság ebben a rendeletben. Ha a medve bűnös, mert nem mindig az, a következőket lehet csinálni vele, szigorúan betartva a sorrendet: szép szóval, hess-sel, ordibálással, visingálással, fals énekléssel, durrogtatással, csörömpöléssel, zakatolással vagy akár a harang félreverésével el kell hajkurászni. Ha éhes, és nem hajkurászódik, el kell altatni, és kényelmes nyoszolyán el kell szállítani. Végszükség esetén, főleg, ha az állat további embereket is meg akar ölni, el lehet pusztítani. Az elpusztítás kétféle lehet, de a megválasztásra nincs külön passzus, valószínűleg a szimpatikusabb vérmedvéket eutanáziában, gyógyszerlövedékkel kegyes halálban részesítik, a rondábbját pedig csak úgy lelövik. Na, de most tessék jól megfogódzni! Mindezeket az intézkedéseket a rendelet sorai szerint csakis a lakott területeken belül lehet foganatosítani. Ha a bizottság döntéshozatala alatt a maci a várostáblán kívülre sompolyog, ismerve a törvényt, bottal üthetik a nyomát, mert ott már VIP-nek számít, és nem büntethető.

Nagyon veszélyes játék ez a medvékkel, mert ha a vezetők agyában nem csitul a medveimádat (csak nem volt valahol a múltban medve ősük is?), végletesen elszaporodhatnak az állatok, és láttuk már a Majmok bolygója c. filmben, hogy akkor mi történhetik. Divatos gondolkozásúak szerint meg kellene engedni a medvéknek az azonos neműek közti frigyet, és akkor megnyugodnának, de ez távolról sem igaz, mert a négylábú rabló ételért mászik be a székely néni házába, nem pedig szexelni.

Tisztelettel,

Dr. Zagyva Miklós