A történelem nagy alakjai, az egykori nézetkülönbségek és a jelenkor közös tanulságai kerültek középpontba azon a hagyományos Ady Endre–Tisza István-megemlékezésen, amelyet idén novemberben is megszervezett a Szamos folyóirat, a Szamos Diákirodalmi Kör és a Szatmár-Szigetlanka Református Egyházközség.

Az eseménynek különleges helyszíne volt a szigetlankai református templom és az Emmaus gyülekezeti ház közötti udvar, ahol egymással szemben található Ady Endre emléktáblája és Tisza István emlékplakettje. A rendezvényen igehirdetés, történelmi visszatekintés, diákirodalmi műsor és koszorúzás kapcsolta össze a hitet, az irodalmat és a történelmi emlékezetet.

A megemlékezés Rácz Ervin szigetlankai református lelkipásztor igehirdetésével kezdődött, aki a Galatákhoz írt levél 2. fejezetének 20. versét választotta alapigéül: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.”
Az igehirdetés középpontjában Péter apostol történetének egyik fontos mozzanata állt: az a pillanat, amikor Péter elfogadja Pál figyelmeztetését, és hajlandó rendezni a közöttük kialakult konfliktust. A lelkipásztor az evangélium egyik alapvető igazságára, a hit általi megigazulásra irányította a figyelmet. Hangsúlyozta, hogy senki sem saját érdemei alapján állhat meg Isten előtt, ezért nincs alapunk arra sem, hogy mások fölött ítélkezzünk. Ugyanakkor mások véleménye sem határozhatja meg az önmagunkról alkotott képünket.
A Krisztusban gyökerező identitás ugyanis megszabadít az önérzeteskedéstől, a sértődöttségtől és az állandó elismerésvágytól. „Nem izgalmas, hanem irgalmas akarok lenni” – fogalmazódott meg az igehirdetés egyik különösen találó gondolata. Az emberek véleményétől való félelem leküzdhető, ha életünk középpontjában Krisztus áll. Az evangélium nem csupán a keresztyén élet kezdete, nemcsak az ábécé első három betűje, hanem annak teljes egésze, A-tól Z-ig.
A lelkipásztor arra is rámutatott, hogy a tanítványság folyamatos fejlődést jelent, amelynek elengedhetetlen feltétele a taníthatóság. Az igehirdetés végén elhangzó kérdések személyes önvizsgálatra hívták a jelenlévőket: „Hol jársz ferde úton? Melyik területe az életednek még Krisztustalan?” A tanítvány ugyanis az, aki kész tanulni, változni és engedni, hogy Isten igéje formálja az életét.

Két történelmi személyiség, egy közös emlékhely

A rendezvény folytatásában Elek György, a Szamos folyóirat főszerkesztője szólt a megemlékezés jelentőségéről és a két emlékjel történetéről. Felidézte, hogy amikor felavatták Ady Endre emléktábláját és Tisza István emlékplakettjét, titokban attól tartottak, hogy idővel ezek is a feledés homályába merülnek, ahogyan sok nagy odaadással felállított szobor és emléktábla esetében megtörténik.
Az elmúlt évek azonban azt bizonyították, hogy a félelem alaptalannak bizonyult. A Szamos folyóirat, a Szamos Diákirodalmi Kör és a Szatmár-Szigetlanka Református Egyházközség minden év novemberében megszervezi az irodalmi megemlékezést és a koszorúzást, amelyeken idősebbek és fiatalok egyaránt részt vesznek. Így a két történelmi személyiség emléke nemcsak az emléktáblákon marad fenn, hanem a közösségi emlékezet és a következő nemzedékek számára is élővé válik.

Elek György beszédében kiemelte: Ady Endre és Tisza István neve eredetileg két különböző évforduló kapcsán került a szigetlankai közösség figyelmének középpontjába. Akkor még talán senki sem gondolt arra, milyen sajátos történelmi üzenetet hordoz majd, hogy a két személyiség emlékjele egymással szemben kap helyet. Ady és Tisza eltérő meggyőződésből, sokszor egymással szemben állva küzdöttek koruk fontos kérdéseiben, mégis olyan célokért, amelyekben bizonyos közös törekvések is felfedezhetők.
A történelem során mindig voltak konfliktusok személyek és társadalmi csoportok között, Ady és Tisza példája azonban arra figyelmeztet, hogy még a legnagyobb ellentétek között is meg kell keresni a közös utat. Nem feltétlenül valamelyik fél oldalára állva, hanem a szélsőségeken felülemelkedve, a középút lehetőségét keresve. Ez a gondolat különösen fontos a mai, gyakran megosztottsággal és viszályokkal terhelt világban is, hiszen a közös út megtalálása a közösség megmaradásának egyik feltétele. Beszéde végén örömét fejezte ki amiatt, hogy a fiatalok is bekapcsolódnak ebbe a párbeszédbe, érdeklődnek a múlt iránt, és igyekeznek tanulni a történelem hibáiból.

Ady és Tisza történelmi öröksége a fiatalok szemével

Ady Endre és Tisza István történelmi szerepét Hága Jázmin, a Szamos Diákirodalmi Kör elnöke ismertette. Előadásában felidézte a két meghatározó magyar személyiség életútját, közéleti szerepét és történelmi jelentőségét.
A Szigetlankai Református Egyházközség udvara különleges helyszíne ennek az emlékezésnek. A két egymással szemben elhelyezett emlékjel nemcsak két jelentős magyar történelmi alakot idéz fel, hanem egy korszak politikai és világnézeti ellentéteit is láthatóvá teszi.



Gróf Tisza István (1861–1918) a dualizmus kori Magyarország meghatározó politikusa, két alkalommal miniszterelnöke volt. Az első világháború időszakában a magyar politikai élet egyik legbefolyásosabb személyiségének számított. Személye és politikája már életében is heves vitákat váltott ki. 1918. október 31-én, az őszirózsás forradalom idején budapesti otthonában meggyilkolták. A szigetlankai emlékplakettet meggyilkolásának századik évfordulója alkalmából, 2018. október 18-án avatták fel.
Ady Endre (1877–1919), a modern magyar költészet megújítója, a 20. század eleji magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja volt. Költészetében a nemzet sorskérdései, a társadalmi igazságtalanságok, a magyarság jövője, a szerelem és az Istennel való személyes kapcsolat keresése egyaránt meghatározó szerepet kapott. A költő emléktábláját halálának századik évfordulójához kapcsolódva, 2019 novemberében avatták fel Szigetlankán. Az emléktábla Lakatos Pál Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása, amelyet Jánosi Anikó, a gyülekezet egyik tagja adományozott a közösségnek.

A két emlékjel közös jelenléte azért is különösen beszédes, mert Ady és Tisza számos politikai és társadalmi kérdésben eltérő álláspontot képviselt. Míg Tisza a történelmi magyar állam politikai berendezkedésének egyik meghatározó védelmezője volt, Ady költészetében gyakran élesen bírálta a fennálló társadalmi és politikai viszonyokat. Kettejük története arra emlékeztet, hogy a múlt megértéséhez a nézetkülönbségek és az ellentétek megismerése éppúgy hozzátartozik, mint a közös értékek felismerése.

A történelmi visszatekintést követően a Szamos Diákirodalmi Kör tagjai mutatták be irodalmi műsorukat, amelyben Ady Endre istenkereső költészetét állították a középpontba.
A műsorban Hága Jázmin, az Aurel Popp Művészeti Líceum tanulója, valamint Fodor Fiona Rebeka, Balint Bianca és Virág Dóra, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium diákjai, továbbá Loga Szilárd, a Debreceni Egyetem hallgatója működött közre.
Az előadás Ady költészetének egy különösen személyes és mély rétegét, az Istennel való viaskodást, a hit keresését és az emberi lélek vívódásait idézte meg. A fiatalok tolmácsolásában az istenes versek nem csupán egy irodalmi életmű részleteiként szólaltak meg, hanem olyan örök emberi kérdéseket is felvetettek, amelyek ma is megszólítják az olvasót.
A rendezvény végén a résztvevők megkoszorúzták az Ady Endre emléktáblát és Tisza István emlékplakettet.

Elek György

(Fotók: Szamos Diákirodalmi Kör)